Lámpások

Este volt. Késő este. A lámpák fénye halványan világította meg a kietlen tájat. A parkba érve pillantottam meg Őt. Ott várt a tó mellett, egy szál vörös rózsával a kezében. Zsebre raktam kezeimet, majd megindultam felé. Rám tekintett, barnás-zöld szemei csillogtak a boldogságtól. Egymással szemben álltunk. Közelebb lépett hozzám, majd ajkaink összeforrtak és nyelveink szenvedélyes táncot lejtettek. Kivettem zsebemből kezeimet, majd a hátába döftem a kést. Szemei kikerekedtek, majd a következő pillanatban holtan esett össze. Vére feketére festette a tó vizét, a rózsát kivettem kezéből, majd egy hatalmas levegővel beszippantottam a vér és a rózsa illatát. Mosollyal az arcomon elinultam. A lámpások alatt már egyedül van. Várja, hogy valaki rátaláljon.