Mit tettem... Ez... Ez... Csak egy rémálom, nem tettem meg. Nem. Még él David, csak rosszat álmodtam. Kezem csipkedem, majd arcomat pofozgatom, de mindhiába. Tényleg megöltem. A vértócsában fekvő hullának tekintetét pásztázva rogytam a földre. Megöltem a férjem. Megtettem. Kihúzom a kést élettelen testéből, s a vér színét nézegetem. Üvöltenék, ha tehetném, de nem lenne túl előnyös, főleg nem hajnali két órakor egy holttesttel az orrom előtt, aki mellesleg a férjem, David Redword, Genovia egyik legbefolyásosabb földbirtokosa.
Elborult az agyam... Az a rúzsfolt a gallérján. Miért tagadta, hogy megcsalt? Haja kócos volt, a gallérján rúzsfolt vöröslött, gyűrött ingje nem volt jól összegombolva. Mr. és Mrs. Matterksyékhez kellett mennie azt mondta, de Mr. Matterskyt ma láttam, miközben Felicíélával teáztunk a Hortenciéle teraszán. Az átkozott Jean feleségével, Nancyvel csalt meg, ki tudja, hányszor. És most itt fekszik előttem, holtan.
Leszállt a köd. A lámpa fénye alatt tökéletesen látszanak fehér hálóingemet bepöttyöző vérfoltok. Meneküljek el, vagy állítsam be öngyilkosságnak? Mondjak le mindenről, s hagyjam feledésbe merülni Gabriella Maria Redword nevét? Halott férjemet követem a halálba! Azt fogják hinni, merénylet áldozatai lettünk.
Férjem élettelen ajkaira csókot lehelek, fülébe suttogva utolsó szavaim. - A halálban találkozunk, kedvesem! Felállok David mozdulatlan teste mellől, a kést szívem felé fordítom, remegnek kezeim. Meg kell tennem. Lehunyom szemeim, könny folyik végig arcomon, s a szívembe szúrom a tőrt. Testem férjem mellé zuhan, mozdulatlan karjaiba esek. A fény alatt, a ködben már ketten fekszünk a járdán. Szívünk átszúrva, vérünk kifolyva. Sírba viszem halálunk okát.Soha, senki se fogja megtudni, mit és miért tettem. Soha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése