Egy újabb nap nélküled. Szakad az eső. Egy kisgyermek hangjára lettem figyelmes az utcán sétálva. Nevetett. A szívem összeszorult. Ismét az eszembe jutottál. Lassan megtelik a naplód, mit a 16. születésnapodra vettem januárban. Sosem hittem volna, hogy ilyen hamar elválaszt tőlem az élet. Ha aznap hazajöttem volna, lehet ebbe a naplóba te írnál, és nem én, drága Margarettem.
Halálod óta eltelt a második hét. Nagyon hiányzol. Egyedül maradtam. Lehet, most értetlenül nézel rám, nem érted, miért írom ezeket a szavakat. Édesapád, a borbélyos lányáért, Ms. Guttertonért elhagyott engem. Magamba roskadtam. Összezavarodottan ülök a napló felett, s zokogok... Lehet, jobb lenne az öngyilkosságba menekülni, mint ahogy te tetted, drága kislányom. Ha időutazó lehetnék, megelőzném a történteket. Nem lőtted volna le magad, ha jobb anya lettem volna, de már késő. Magam előtt látom merev, törékeny tested. Szemed becsukva, kedvenc türkiz selyemruhádban a vértócsában fekszel, kezedből a fegyver kiesett. Bár melletted lehetnék. Bárcsak én haltam volna meg helyetted. Ha én is meghalnék... Ma betértem Lovalency boszorkány főzetes boltjába, vettem egy fiolát. Hogy mit tartalmaz a fiola? Mérget. Nehéz a földi élet. Könnyebb lesz meghalni, mint élni. Igaz, csak menekülök a gondok elől, de összetört szívemen már csak az öreg boszorkány mérge tud segíteni. Drága lányom, hamarosan találkozunk.
Édesanyád, Catheryne Freyton
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése